A szürke 50 hazai árnyalata

2013 október 25. | Szerző: Kávészünet

Christian Greynek bőven volt pénze, hogy szenvedélyének éljen. Mit tehet egy középkorú házaspár, akik szintén el akarnak merülni a BDSM rejtelmeiben?

Előzmény: https://thecocktailparty.cafeblog.hu/2013/10/24/ime-a-nok-uj-kedvence-kivalasztottak-a-tokeletes-mr-greyt/

 

kép innen: theantiquesetwallpaper.blogspot.com

A szürke 50 hazai árnyalata

– Te ezt komolyan gondolod, hogy egy farokkiöntő-készlet romantikus ajándék a huszonötödik házassági évfordulónkra?! – kérdezte Molnár Györgyné, miután magához tért a döbbenettől. – Azt hittem, elviszel Párizsba és pezsgőzünk az Eiffel-torony tetején, ahogy ígérted. Faragatlan tuskó vagy!

– Ne haragudj, szívem, én csak jót akartam.

– Ezzel? Hogyan? – kérdezte Irmuska a sírás határán.

– Hát, tudod, fiatalabbak már nem leszünk, gondoltam addig kell megörökíteni a kis Gyurit, amíg lehet. Hogy ha akarod, akár hetvenévesen is a kezedbe vehesd. Nem lesz persze olyan, mint az igazi, de jó minőségű orvosi szilikonból készült. Legalábbis a boltos szerint. Jaj, kicsim, ne sírj már. Jövőre elmegyünk Párizsba.

– De mégis hogy jutott eszedbe ez a képtelenség?

– Annyit meséltél a Szürke ötven árnyalatáról, úgy voltam vele, hogy biztos örülnél valami kis izgalomnak.

– Azt a könyvet minden korombeli háziasszony elolvasta. Gondolod, hogy titkon mindenki arra vágyik, hogy szex előtt vörösre verjék a seggét? Csak azért rágtam végig magam azon a retteneten, mert a hímző kör áradozott róla. Ha nem szóltunk volna rá a lányokra, a végét is elárulják.

Ahogy ezt kimondta, Irmuska megvilágosodott. Olyan ötlete támadt, mint azelőtt még soha. Megtörölte a szemét, és egy egészen más, György által nem ismert hangszínen folytatta a beszélgetést. Úgy formálta a szavakat, akár egy búgó vadmacska.

– Tudod, mit? Lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy tényleg nyitni kéne az új dolgok felé. Feldobná a kapcsolatunkat. Mit szólnál hozzá, ha kipróbálnánk néhány olyan dolgot, amit a regényben olvastam?

György szeme felcsillant. Mint minden férfi, titokban ő is pornófilmek százait nézte már meg, amíg az asszony békésen aludt a hálószobában. Jól ismerte a szado-mazo rejtelmeit, gyakran kattintott rá a bőrmaszkos emberekre, bár inkább csak azért, hogy ne lássa a férfiak arcát. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy némelyik filmben azért igen durva dolgokat műveltek, de bízott benne, hogy egy háziasszonyoknak írt könyvben nem az a fő vonal, hogy áramot vezessenek egymásba. Elképzelte, amint Irmuska egy-két hónap múlva annyira rákap a szex ízére, hogy akár még egy swinger klubba is elmennek. Ki tudja, milyen élményekben lesz majd részük. Lehet, hogy még a legvadabb fantáziái is valóra válhatnak.

György szája mosolyra húzódott, aztán eszébe jutott a magyar valóság. Nekik erre nem lesz pénzük. Egy-egy komolyabb bőrből készült felszerelésre az egész fizetését is ráköltheti, márpedig ha az asszonynak valami megtetszik…

– Annak a férfinak a regényben rengeteg pénze volt – mondta György szomorúan. – Minden héten méregdrága ajándékokkal lepte meg azt a fiatal fruskát. Nekünk nincs felesleges pénzünk, a Balatonhoz is csak ötévente megyünk. Miből vennénk meg a játékszereket?

– Szívecském, a mi játékainkhoz nem feltétlenül kellenek boltokban kapható segédeszközök. Megoldjuk házilag. Lekvárt sem a teszkóban veszünk, mégis finom. Sőt. Sokkal finomabb.

– Rendben – monda György, és nem is kételkedett feleségében.

Ha az asszony valamit elhatározott, legfeljebb a halál akadályozhatta meg.

Irmuska remekül értett a varráshoz és a hímzéshez, György biztos volt benne, hogy könnyűszerrel elkészít egy ostort, de akár még egy kezeslábast is. Megvacsoráztak, bort nyitottak, aztán koccintottak az elmúlt huszonöt év boldogságára.

– És arra, ami ezután jön – mondta Irmuska. – Úgy csináljuk, ahogyan a könyvben volt, de egy kis csavarral. Ezúttal én leszek az uralkodó fél.

– Hogy mondod, édesem? Általában úgy szokott lenni, hogy…

– Nem érdekel, hogy van általában. Ha nem irányíthatok, akkor nincs játék. És szex sincs, abban biztos lehetsz – vágott közbe Irmuska, akinek igencsak kedvére volt a parancsolgatás. – Amúgy sem olvastad a könyvet, fogalmad sincs, milyen sorrendben következnek a dolgok.

Irmuska az elmúlt negyed évszázadban folyton csak meghunyászkodott, munka után a tűzhely mellett állt, esténként pedig a sportcsatornákat bámulta férje mellett. Mindig is akart egy tévét a hálóba, amin nézheti a Született feleségeket, de hol a mosógép romlott el, hol az autó, felesleges pénzük sosem maradt.

– Jól van, édes, legyen, ahogy akarod – felelte György, akinek a gondolatai már az esti malackodás körül jártak.

Alig várta, hogy Irmuskával bebújjanak a paplan alá. Maga előtt látta, ahogyan az asszony finoman megpaskolja hátsóját, aztán jólesően megszorítja mellbimbóját. Vágyat érzett.

Mire kiürült a palack vörösbor, mindketten kellemesen ellazultak, izgatottan feküdtek be a hitvesi ágyba. György megpuszilta Irmuska arcát, az asszony azonban arrébb húzódott.

– Mi a baj? – kérdezte György.

– Meg kell írnom a szerződést.

– A mit?

– Le kell fektetnünk a szabályokat, hogy minden egyértelmű legyen. A szerződés hatálya kezdetben legyen egy hét, jó?

– Édesem, mindenképpen szükség van erre?

György már alig bírt magával, de türelmesen várta, hogy a felesége két példányban megírja az együttműködési megállapodást. Látta az asszonyon, hogy nagyon élvezi, amint teleírja a lapokat mindenféle ostobasággal.

– Kész – mondta jó fél óra elteltével. – Szeretném, ha aláírás előtt végigolvasnád. Amennyiben bármi kifogásod lenne, beszélhetünk róla, módosíthatjuk, ez csak egy tervezet. Semmi sem kötelező.

György szó nélkül aláírta, igaz, el sem olvasta. A papírokat és a golyóstollat a sarokba hajította, aztán rávetette magát az asszonyra.

– Na, álljon csak meg a menet! Ez nem ilyen egyszerű!

György engedelmesen legurult feleségéről. El is felejtette, hogy szex előtt felesége mindenféle szado-mazo játéknak akarja alávetni.

– Levegyem a nadrágom? El akarsz fenekelni a bőrövemmel? – kérdezte György izgatottan.

– Úrnő. Szólíts úrnőnek.

– Úrnő – mondta György, majd elharapott egy mosolyt.

– Ne harapdáld a szád! – mondta Irmuska erélyesen.  – Amikor ezt csinálod, kedvem van hozzá, hogy hurkásra üssem a hátsód. De előtte mást akarok.

– Micsodát? Teljesen beindultam tőled, Irmuska. Nem is hittem volna, hogy ilyen kis amazon vagy. Hol volt ez az asszony huszonöt évig? Mintha a felszínre tört volna egy belső istennő.

– Azt akarom, hogy hozd be a nappaliból a tévét, mindjárt kezdődik a Született feleségek. Aztán miközben nézem, a talpamat kell masszíroznod. Ha jól viselkedsz, megjutalmazlak.

György nem erre számított, de az ajánlatban még mindig benne volt egy nem mindennapi együttlét lehetősége. Szó nélkül végrehajtotta felesége kérését.

– Remek. Akkor most jöhet a jutalom. Kivehetsz egy sört a hűtőből, és megihatod.

– Jutalom? De hiszen sört bármikor ihatok.

– Nocsak, nem olvastad el a szerződést? És meg ne lássam még egyszer, hogy forgatod a szemed! Azért büntetés jár!

György meglepődött, de nagyon kíváncsi volt rá, mi lehet a büntetés.  Először balra, aztán föl, végül pedig jobbra fordította szürke szemét. Várta, hogy felesége addig üsse tenyerével, amíg a háta a vörös ötven árnyalatában pompázik, de semmi ilyesmi nem történt.

– Felejtsd el, hogy holnap megnézed a BL-döntőt! – mondta Irmuska szigorúan.

– Na, azt aztán már nem!

– Ne feleselj! Ha bármi problémád van, használd a biztonsági szavak egyikét, és én tudni fogom, hogy messzire mentem. Ne harapdáld a szádat!

– Mi a biztonsági szó? – kérdezte György.

Már egyáltalán nem élvezte a játékot.

– Szólíts úrnőnek – parancsolt rá Irmuska, majd mamuszának érdes talpával végigsimított férje arcán.  – Dorombolj!

György nemhogy dorombolni nem tudott, levegőhöz sem jutott, annyira megilletődött felesége kérésén.

– Azt mondtam, dorombolj!  – ismételte Irmuska majd a mamusszal lekevert egy jókora, csattanós pofont.

Györgynek nemigen akadt választása.

– Úgy, nagyon jó. Dörgölőzz!

– Mi a biztonsági szó, úrnő? – kérdezte György könnyes szemmel.

– El kellett volna olvasni a szerződést.

– Kérem szépen a szerződést – mutatott György a sarokban heverő papírokra.

– Már késő. Azt parancsolom, hogy jövő szombatig még csak a közelébe se menj. Ha meglátlak a fotel környékén, büntetést kapsz. Most pedig menj, és vedd meg nekem a Sötét ötven árnyalatát, azt mondják, az sokkal durvább az első résznél. Te fogod felolvasni.

Panelból kastélyba

2013 október 21. | Szerző: Kávészünet

Az ingatlanárak a padlón, annyiért lehet megvenni egy kastélyt, mint egy nagyobbacska családi házat. Az angyalföldi panel lakói összefogtak, méghozzá nem is akárhogy.

Előzmény: http://index.hu/gazdasag/ingatlan/2013/10/21/valodi_kastelyokat_adnak_fillereket/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index

 

 

kép innen: wallsave.com

Panelból kastélyba

– Jut eszembe, Karcsikám, olvastad a postaládák melletti kiírást?

– A csótányirtósat?

– A lakógyűlésest – kiáltotta Manci a konyhából.

Férje csupán néhány méterrel ült arrébb, Manci mégis kénytelen volt emelt hangom beszélni. A felső szomszéd gyerekei feltehetőleg ugrálóköteleztek, alulról pedig olyan elektronikus zene hallatszódott fel, amelybe tökéletesen beleillett a három cében lakó Kovácsék veszekedése. Bónuszként valahol a harmadik magasságában fúrhattak, de ez már fel sem tűnt Mancinak, egy panelban legalább olyan gyakori hang ez, mint vidéken a szombat reggeli flexelés. Manci sokszor tűnődött el azon, hogy a fúrások száma alapján a háznak úgy kellene kinéznie, mint egy ementáli sajtnak. Szerette az ementáli sajtot, és igen viccesnek talált elképzelni egy lyukacsos házat.

– Azt nem néztem, Mancikám. Viszont a Csabaiék kölyke megint pöcsöt rajzolt a lépcsőházba. Láttam a filctollat a kezében a suhancnak. Lesz valami érdekes?

Manci, becsületes nevén Horváth Róza sóhajtott, elzárta a gázt a rántás alatt, majd kibolyhosodott papucsában a nappaliba sétált.

– Ne bántsd azt a gyereket, nagyon tehetséges. Néha ugyan furcsaságokat rajzol, de én mondom neked, igen is van esze. Sokan keresik majd őt egyszer.

– A rendőrség néhányszor már meg is találta. És állítólag drogozik is.

– Ugyan már, tudod, hogy ezek csak pletykák! Rendes gyerek az.

– Az. Harmincévesen a szülei nyakán él, eltartatja magát, és csak úgy él bele a világba. Meg pöcsöket rajzol a lépcsőházba.

– Elég ebből Károly, ne legyél zsémbes!

– Nem vagyok zsémbes.

– De igen.

– De nem.

– De igen.

– Rendben, akkor az vagyok.

– Na látod – mondta Manci diadalittasan. – Azt írta Ibolyka, hogy nagyon fontos témát kell megbeszélni, úgyhogy kibérelt egy termet a művelődési házban, hogy nyugodtan legyünk.

– Nem a folyosón lesz a lakógyűlés?

– Nem. A művelődési házban.

– Mi a fene. Oda inget kell venni.

 

A társasház kétharmada jelent meg október huszonegyedikén a kerületi művház egyik aprócska termében. Ibolyka, a közös képviselő úgy számolt, mindenki jelen lesz, de szerencsére így is elegen voltak ahhoz, hogy döntést hozzanak bármiben.

Márpedig nagy döntést kellett meghozniuk.

– Tisztelt lakók! Köszöntök mindenkit a rendkívüli lakógyűlésen, örülök, hogy ilyen sokan eljöttek.

– Mit mond?! – kérdezte Náni néni a férjétől.

Őt nem zavarta sem a fúrás, sem a kiabálás, süket volt, mint az ágyú. Amíg férje tolmácsolta neki, Manci begombolta Károly bácsi ingének felső gombját, Csabaiék gyereke pedig rajzolt egy pöcsöt széke támlájára. Ibolyka hamarosan rátért a lényegre, Náni nénivel pedig megbeszélte, hogy ne kérdezzen vissza minden mondat után, majd elküldi neki a jegyzőkönyvet.

–  A mai gyűlésen mindössze egyetlen napirendi pontot kell megtárgyalnunk.

A lakók felhördültek. Ilyen csekélységekért az ember nem béreli ki a művelődési házat, főleg nem a közös költségből.

– Tudjuk mindannyian, hogy a házunk egyre rosszabb állapotban van, és sajnos nincs mód arra, hogy felújítsuk.

– Mert a lakók fele nem fizet közös költséget! – csattant fel Károly bácsi.

– Ebben teljesen igaza van, Károly bácsi, de az alapvető gond az, hogy nem nyertünk a pályázaton. A szomszéd házak igen, de nekik vannak érdekeltségeik az önkormányzatnál, ha érti, mire célzom. Viszont most nem erről szeretnék beszélni. Nagyon érdekes újságcikk került a kezembe a napokban. Azt írják, mostanság jóval a piaci ár alatt lehet hozzájutni hatalmas kastélyokhoz. Hatalmas paloták, óriási birtokkal.

– Tokkal, vonóval – tette hozzá a ház mókamestere.

– Kérem a kedves lakókat, jelentkezzen az, aki már elképzelte élete során, hogy egy sokszobás, patinás kastélyban lakik, ahol még bálterem is van.

Ibolyka értett a kerteléshez, az összes lakó keze a magasba lendült. Kovácsék még a gyerek mancsát is felemelték, akit büntetésből hoztak magukkal, amiért igen csúnya szavakat írt ki az üzenőfalára.

– Ezt örömmel hallom, ugyanis találtam Fonyódon egy kastélyt, amit minden kedves lakó imádna. Zegzugos folyosók, óriási telek, romantikus, múltat idéző szobák. Még egy tó is van a kert végében. És ami a legfontosabb, mindössze hetven millió forintba kerül. Bőven elférnénk benne mindannyian.

– Ibolykám, drágám, nem akarlak felébreszteni az álmodozásból, de én személy szerint nettó nyolcvanhetet keresek, és most még az étkezési jegyet is levették a felére – mondta Lovászné. – És ezzel sajnos elég sokan vagyunk így.

– Én nem – szúrta közbe Mónika.

Nyílt titok volt, hogy a csinos lány nemcsak masszázst vállal lakása félszobájában, a falak a negyediken sem voltak vastagabbak. A lakók szemet hunytak, Mónika legalább mindig időben befizette a közös költséget.

– A kulcs az összefogás. Együtt sikerülhet. Előzetes tárgyalásokat folytattam egy vállalkozóval, aki szívesen felvásárolná a mi ingatlanunkat. Egészben. Jövő héten akár már költözhetünk is, ha mindenki beleegyezik.

– És mi lesz az állásunkkal? Vidéken nehezebb munkához jutni – vetette fel a problémát Mertzné. – Szívesen elköltöznék erről a környékről, de Ibolykám, ez sajnos tényleg csak álom. Még ha találunk is egy idiótát, aki megveszi mind a négy emeletet, mihez kezdünk Fonyódon?

– Szállodát üzemeltetünk. A kastély hatalmas, bőven lesz hely a vendégeknek is.

– Már hogy üzemeltetnénk szállodát? – kérdezte Spongya úr, a társasház megbecsült nyugalmazott ügyvédje. – Ahhoz céget kell alapítani. Bár, jogilag nem elképzelhetetlen – tűnődött.

– De egy szállodához személyzet is kell – mondta Kovácsné.

– A személyzet mi leszünk. Van köztünk asztalos, kőműves, hentes, recepciós, Horváth Róza néni nagyszerűen főz, Mónika vezetheti a wellness részleget, Spongya úr végzi a könyvelést, Csabaiék fia nagyszerűen fest…

– Igen, pöcsöket – morogta Károly bácsi.

– Én pedig vállalom a vendégszobák takarítását. Mindenkinek jut valami – folytatta Ibolyka, mintha nem hallotta volna a megjegyzést.

Ez alkalommal szerette volna, ha a lakók nem esnek egymás torkának, ahogyan azt egy rendes lakógyűlésen illik.

Ez alkalommal túl nagy volt a tét.

– Ami azt illeti, nagyon szeretek kertészkedni – mondta Károly bácsi némi gondolkodás után. – Füvet nem nyírok, de a virágokat rendben tartom.

– Nagyon jó! Akkor már megvan a kertészünk is. Már a szálloda nevét is kitaláltam. Angyalok földi paradicsoma.

– Nagyon találó! – ujjongott Mancika, aki lélekben már a kastély ódon konyhájában gulyáslevest főzött nyolcvan főre.

– Családias, mégis exkluzív vendéglátóhelyet kell csinálnunk. Arra van most igény. De azért van néhány lakó, akik nem tudom, mit fognak csinálni. Például a Lakatosék – mondta Mertzné.

– Zenélnek majd az étteremben, mindannyian halljuk, hogy tehetségesek – vágta rá Ibolyka.

Az ötlet szép lassan mindenkinek elnyerte a tetszését, villámgyorsasággal beszélték meg a részleteket: lehet-e kisállatot tartani, mely órákban lehet fúrni, ki húzza ki a kukákat az utcára. Két óra múlva már a szerződés aláírásánál tartottak.

 

A lakók sosem izgultak még annyira, mint a Fonyód felé vezető úton. Minél előbb szerették volna látni, milyen freskók vannak a falon, tölgyfából készült-e az ajtó, és hogy hány kacsa úszik a birtokon fekvő tóban, ahol nyáron talán még fürdeni is lehet.

Azonban csalódniuk kellett.

A helyzet pontosan olyan volt, mint egy Koltai filmben: lerobbant épület, kiszáradt és gazos gyep, tó helyett hínáros posvány. Ráadásul a kastély még műemlék is volt, így a lakók nem újíthatták fel saját kedvük szerint. Nem is lett volna miből.

Az egykoron pompás kastély romjaiba érkeztek.

– Nézzed már édesapám, rézből van a kilincs – mondta Lakatosék egyik fia a hatból.

– Ibolykám, hogy lehet ez? – kérdezte Mancika palacsintasütőjével a kezében. – A képeken nem ez volt.

– Nem – felelte. – Minket átvertek.

– Nem jött le előzetesen megtekinteni az épületet? – kérdezte meghökkenve Spongya ügyvéd úr.

– Nem. Olyan rokonszenves fiatalember volt, fel sem merült bennem, hogy át akar ejteni. Sajnálom.

Ibolyka leült a töredezett márványlépcső egy fokára, majd hangtalanul sírni kezdett. Az asszonyok követték példáját, ám a férfiak is nehezen tartották magukat. Végük van. Arra gondoltak, maradni kellett volna inkább Angyalföldön, a panelban. Ott, ahová ők tartoznak. Ismerniük kellett volna a határaikat, meghagyni az álmot álomnak.

– Ennyire azért nem kell elkeseredni – mondta Csabaiék fia, miután méretes pöcsöt rajzolt az egyik virágládára. – Eladunk néhány antik bútort, abból nagyjából felújítjuk a saját szobáinkat meg a konyhát, aztán megnyitjuk a szállodát. Mit is mondott Ibolyka, mi lesz a neve?

– Angyalok földi paradicsoma – szipogta.

– Na, ez nem lesz jó. Angyalok földi pokla, legyen inkább ez. Úgyis annyira szereti mindenki a vámpírokat, csak úgy tódulni fognak ide a németek. Egész vagyonokat kérhetünk el egy-egy éjszakáért.

– Tényleg? – kérdezte Mónika csillogó szemmel.

– Beöltözünk Drakulának, vérfarkasnak, szörnyetegnek, halott menyasszonynak, zombinak, néhányan úgysem állnak tőle messze.

Csabai úr tekintélyes maflást kevert le a tiszteletlenségért, de a lakók tátott szájjal figyelték a fiú minden szavát.

– A működési engedélyt elintézzük valahogyan, a többi pedig megy magától.

Mancikának igaza volt, Csabaiék fia nem csak pöcsöt tudott rajzolni.

Címlap

2013 október 16. | Szerző: Kávészünet

Korunk celebjei hihetetlen összegekre biztosítják egyes testrészeiket, David Beckham lába és Mariah Carey feneke a lottóötös többszörösét éri. Ilyen feltételek mellett az embernek akaratlanul is megfordul a fejében a biztosítási csalás, főleg, ha olyannyira elfogyott a pénzük, mint a Beckham családnak.

Előzmény: http://www.nlcafe.hu/eletmod/20131015/biztositas-sztar-testresz/

kép innen: mollygalbraith.com

 

Címlap

– Képzeld nyuszi, meg akartam venni ma az új Gucci táskát, de kiderült, hogy nincs fedezet a kártyán. Pedig csak hatezer dollár lett volna. Érted te ezt? – kérdezte Victoria erőltetett nyugalommal.

Valójában toporzékolt, hisztizett volna, falhoz csapta volna a porcelánvázát, beleszúrta volna a kést a díszpárnákba, ám egy belső hang azt súgta neki, ne tegye. Akármennyire is kínos volt a helyzet az üzletben, ne tegye, mert nem tudnák miből pótolni.

A Beckham család vagyona szégyenszemre elfogyott.

– Nem állunk valami jól, cica – felelte David, kezében egy üveg sörrel.

Közönséges, boltokban is kapható sörrel. Napról napra szomorúbb volt, hétről hétre rosszabbul játszott, egyre csak csökkent az értéke. Hol vannak már a reklámok? Óra, parfüm, kóla… Egy időben minden csatornán az ő arcát mutatták, emberek milliói vágattak maguknak Beckham frizurát.

David csillaga leáldozott.

– Mit jelent, hogy nem állunk jól? – kérdezte Victoria.

– Ha így folytatjuk, hamarosan el kell bocsátanunk a kertészt.

– A kertészt?!

– Tudom, hogy profi és gyönyörű munkát végez, de nem tehetünk ellene semmit.

Profi, az biztos, gondolta Victoria, ám nem igazán abban az értelemben, ahogyan David. Amikor a csodacsatár edzőtáborban volt, gyakran ő vigasztalta meg az egykoron fűszeres lányt.

David lemondóan kortyolt a sörébe, ám felesége nem hagyta annyiban.

– A lábad. Biztosítást kötöttél rá, emlékszel?

– Mit akarsz csinálni a lábammal? – kérdezett vissza David.

Akaratlanul is felhúzta térdeit. Mindennél jobban féltette mindkettőt, ami nem csoda, még dokumentumfilmet is készítettek róla.

– Megsérülhetnél.

– Akkor vége a karrieremnek.

– Annak már amúgy is vége – felelte Victoria szárazon, érzelemmentesen.

– Ha már itt tartunk, te sem vagy már jó ideje a top 10-ben – vágott vissza David.

– Ne veszekedjünk, a problémát oldjuk meg. Először a kertész, aztán a takarító, aztán a dadák, és a szakácsnő.

– A szakácsnőért kár lenne – bólogatott David, aki hasonló okból ragaszkodott hozzá, mint Victoria a kertészhez. – De a lábamat akkor sem. Nincs az a pénz, amiért önként összetörném magamat.

– Akkor csalj meg.

– Tessék?! – David kezdte úgy érezni magát, mintha egy átverés célpontja lenne. – Hogy mondod, édesem?

Tetszett az ötlet, de nem mert nyíltan örülni. Mi van, ha csak trükk az egész?

– Jól hallottad. Szedj össze valami cafatot és kerülj vele a címlapokra. Kidoblak, elköltözöl, pár hét után megbánod a bűneidet, elkezdesz vezekelni. A szakálladat is megnöveszthetnéd egy kicsit, de csak olyan hipszteresre. Én egy kicsit durcáskodom, aztán könnyek közt visszafogadlak valami közösségi eseményen. Nem mi lennénk az elsők, akik így csinálják. Rengeteg címlap, egyre növekvő bevétel. A kérdés már csak az, hogy ki legyen a szeretőd. A kutyát nem érdekelné, ha felszednél egy pincérnőt, valaki olyan kell, aki hasonlóan híres, mint mi. Egy világsztár.

– Lady Gaga – vágta rá David.

Mindig is szerette volna közelebbről megismerni.

– Azért túlzásokba ne essünk. Az a nő egyszer húsból készített ruhát magának. Soha többet nem tudnék hozzád érni. Valaki más kell. Valaki olyan, aki vonzó, híres, de buta, mint a föld.

 

Mariah a világbékén elmélkedett, miközben a @ jelet kereste számítógépén. Rég nem kapott olyan felkérést, ahol ő lett volna a középpontban, mindig csak vendégnek hívták, egy-egy dalnál többet sosem énekelhetett. Turnézni szeretett volna, reflektorfénybe kerülni, dedikált kiskutyákat ajándékozni a rajongóknak.

Gondolatmenetét egy váratlan e-mail szakította félbe. Az üzenet rövid volt, frappáns, félreérthető, de mégis félreérthetetlen. Miután Mariah leguglizta, ki is az a David Beckham, flörtölni kezdett vele. Nem is sejtette, hogy a focista kezét valójában Victoria irányítja.

Az írásbeli kommunikáció egyiküknek sem volt erőssége, ezért még aznapra randevút beszéltek meg Mariah lakásán. Este nyolckor David a róla elnevezett parfümtől illatozva kopogott a díva tölgyfa ajtaján. Egy-két üveg jégbehűtött pezsgő és némi kokain elfogyasztása után hamar megtörtént, aminek meg kellett történnie.

Vad és mozgalmas éjszakát töltöttek együtt, egyikük sem hitte volna, hogy ilyen jól megértik egymást.

Hajnalban azonban csengettek.

– Ez a pasim lesz – mondta Mariah megszeppenve.

– A pasid?! – kérdezett vissza David.

– Most min lepődtél meg annyira? Neked is van feleséged, mégis itt vagy. Azt hittem, hogy csak holnap jön – felelte. – Azon az erkélyen simán le tudsz mászni, a hátsó kapu nyitva lesz. Mindig nyitva van, pont az ilyen esetek miatt. Remélem, azért nincs harag, és megismételjük az estét. Elnézegetném még egy ideig a tetkóidat.

Mariah kacsintani próbált, de a szempillaspiráltól összeragadt a szeme.

 

– Ez mi? – kérdezte Victoria kezében a legfrissebb pletykamagazinnal.

David értetlenül nézett rá, a Men’s Health-t is csak akkor olvasta, ha benne volt.

– Arról volt szó, hogy elcsavarod a fejét, nem arról, hogy megvered! – üvöltötte Vicoria. – Te normális vagy?! Teljesen elment az eszedl?!

– Nem tudom, miről beszélsz – felelte David, majd kivette felesége kezéből az újságot.

Elkerekedett a szeme, amikor elolvasta a címlapon szereplő kegyetlen szavakat: Mariah beperelte, méghozzá bántalmazásért.

Az énekesnő szívhez szóló interjút adott, féloldalas képen mutatták a vörösre vert fenekét.

– Azt mondta, szereti a vad szexet – mentegetőzött David. – Ő kérte.

– Nem vagyok kíváncsi a mocskos részletekre, így is fáj, hogy megcsaltál.

– De hát…

– Nincs de. Hatalmas összegre perel minket ez a szuka, az életben nem fogjuk kicsengetni. Még az egyik házat is el kell adnunk.

– Ami azt illeti, pénzünk bőven van. Amikor másztam lefelé az erkélyről, megcsúsztam és nagyon rosszul estem. Akkor még rá tudtam állni, de mostanra a háromszorosára dagadt a bokám. Az is lehet, hogy eltört.

– Meg is érdemled – mondta Victoria. – Az ember elnyeri méltó büntetését, főleg akkor, ha ilyen mocsok dolgokat csinál.

– De hát…

– Nincs de. Ami történt megtörtént, örüljünk, hogy a biztosító fizet a lábadért. Ennyi pénzből kényelmesen megélünk még vagy tíz évig.

 

A per minden másodpercét figyelemmel kísérte a média, éppen ezért nagyon hamar döntés született. Mariah jelentős összeget gombolt le a Beckham családról, akiknek immáron volt miből fizetniük, ám a kétmillió dollár jelentéktelen volt a több milliárdhoz képest, amelyet a biztosító Mariah fenekéért fizetett. Ráadásul az esetből gyorsan dalt is írt, üvegrepesztő magasságokban adott hangot bánatának, két táncossal a háttérben.

David népszerűségi indexe kezdetben csökkent, ám hamarosan lányok ezrei ostromolták szerelmeslevelekkel, plüssmackókkal és tangákkal. Könyörögtek neki, hogy büntesse meg őket, olyan bizarr kérésekkel álltak elő, hogy még David is belepirult. A Szürke ötven árnyalatának megjelenése óta divatba jött a BDSM, a rajongók pedig sokkal kreatívabbnak bizonyultak az írónőnél.

Victoria emelt fővel tűrte, hogy mindenki összesúg a háta mögött, hogy a barátnői hülyének és ostobának nézik, amiért visszafogadta a hűtlen férjét, sok éve begyakorolt mosolyát semmi sem tudta letörölni az arcáról.

Egy ideig.

Akkor telt be nála a pohár, amikor már az utcán is kinevették. Dühtől kipirulva ordítani kezdett, eluralkodtak rajta az érzelmek. Mindent elmondott, a legutolsó apró részletig mindent kitálalt.

 

Davidet nem érte meglepetésként, hogy a biztosító visszakérte a teljes összeget. Még ha nem is volt teljesen igazuk, a per kimenetele túl ködös volt ahhoz, hogy kockáztassanak. Ismét pénz nélkül maradtak, ahogyan Mariah is. A biztosítási összeget neki is vissza kellett szolgáltatnia, miután felvételek készültek arról, hogy valóban kedveli a durva szexet, ráadásul ahhoz, hogy a biztosító a továbbiakban is fenntartsa szolgáltatását, ütésállóra kellett plasztikáztatnia a fenekét. Mivel ilyet még senkin sem végeztek, a beavatkozás igen költséges volt.

 

A Beckham család és Mariah pontosan ugyanott tartottak, ahonnan indultak, egészen addig, amíg Victoriának újabb nagyszerű ötlete támadt.

Egy duett.

Egyetlen közös szám, amelyben Mariah, Victoria és David egyaránt szerephez jut.

Félreléptél, ezért félre léptél. Tökéletes sláger.

A videoklipben újrajátszották a történteket, David még énekelt is a refrénben. A mindössze nyolc szóból álló dal hihetetlen gyorsasággal került a toplisták élére, a youtube-on nézettségi rekordot döntött. Újra volt fedezet a Gucci táskára, David pezsgőt reklámozott, Mariah pedig összejött egy Christian Grey nevű férfival, akiben megtalálta élete szerelmét.

Aztán Victoria kitalálta, hogy a sztoriból készítsenek musicalt.

Bájital

2013 október 14. | Szerző: Kávészünet

Molotov-koktélt találtak a mentősök egy földön fekvő részeg férfi zsebében a Bartók Béla úton. Aztán kiderült, hogy a Molotov-koktél valójában egész más célt szolgált.

 

Előzmény: http://nol.hu/mozaik/molotov_koktellal_a_zsebeben_aludt_el_a_bartok_bela_uton?ref=sso

 

kép innen: liqurious.notcot.org

Bájital

– Madam Griselda! – szólt egy sejtelmes hang a kaputelefon hangszórójából.

– Kovács József vagyok – felelte a férfi. – Kettőre kaptam időpontot.

– Második.

Halk kattanás hallatszott, kinyílt a Práter utcai kopott, telefirkált ajtó. A negyvenes évei végén járó férfi, akit valójában nem Kovács Józsefnek hívtak, nagy reményekkel lépett be a háborús állapotokat idéző lépcsőházba. Falból lógó vezetékek, málló vakolat, gyereksírás és piruló hagyma szaga fogadta. Ahogy a nagykönyvben megírták, gondolta. A valódi jósok és javasasszonyok mindig ilyen elhagyatott helyen élnek, távol a világi dolgoktól. Nekik a fényűzés nem érték, csupán felesleges energiapazarlás, a kísértés egyik formája. Legalábbis ezt olvasta a Józsefnek álcázott férfi Madam Griselda szórólapján.

– Fáradjon beljebb, és üljön le a nappaliban, édesem – nyitott ajtót egy zsíros hajú asszony fakanállal a kezében. – Jövök mindjárt.

Megtörölte homlokát az olajpecsétes otthonkájában, majd eltűnt a konyhában. A férfi tíz teljes percet várt rá a nappalinak mondott helyiségben. Két fotel, néhány fénykép és egy csipketerítővel letakart ősrégi televízió állt a szobában, azon kívül mindenütt különböző színű és állagú, számára ismeretlen gyógynövények és azok kivonatai sorakoztak a polcokon.

Legalább annyira voltak valódiak, mint Kovács József személye.

– Szerelmi bánat? – kérdezte Madam Griselda, aki időközben az otthonkát talárra cserélte.

Az aprócska változtatás hirtelen jósnővé varázsolta, de a bőrébe ivódott olajszagot nem tudta palástolni vele. A férfi feszengett a poros fotelban, egyáltalán nem bízott az asszonyban. Kuruzslónak, csalónak tartotta Griseldát, de nem mert távozni. Attól tartott, az ajtó túloldalán verőlegények fogadják, akik a pénzén kívül az óráját és a cipőjét is elveszik.

– Igen. Szerelmi bánat.

Mi másért jönne egy férfi jósnőhöz, tette hozzá, de csak magában.

– Ne aggódjon, Géza. Megoldjuk.

József, akit valójában Gézának hívtak, felkapta a fejét.

– Gézát mondott?

– Nem így hívják, édesem?

– De igen. Ez az igazi nevem – vallotta be a férfi.

Minden kétsége elszállt az asszony tudását illetően, biztos volt benne, hogy a lehető legjobb helyre jött. Hitt benne, hogy Madam Griselda valóban segíteni fog rajta.

– Vissza akarja kapni a szerelmét?

– Igen.

– Akkor ide bájital kell. Ahogyan elnézem magát, elég erős főzetre lesz szükség. Üldögéljen csak, amíg elkészítem, drágaságom. Van esetleg valami a szíve hölgyétől?

– A fényképe itt van a tárcámban.

– Jó is lesz.

Géza vonakodva vette ki Krisztina fényképét, nem akart megválni tőle. Még a szalagavatóján készült, gyönyörű volt rajta és boldog. Ez volt az utolsó emléke róla.

– Nem idős egy kicsit hozzá?

– A kép tizenöt évvel ezelőtt készült. Amikor megismerkedtünk. Eleinte minden jó volt, de szép lassan kihűltünk egymás mellett és különváltak az útjaink. Neki férje van és gyerekei, nekem pedig egy romokban heverő életem. Bárhogy próbáltam, sosem tudtam elfelejteni, pedig talán jobb lenne, ha nem is emlékeznék rá.

Miközben Géza elmesélte viharos, ellentmondásokkal teli kapcsolatuk minden percét, a húsleves is megfőtt. A férfinak fel sem tűnt, hogy Griselda kiment a konyhába, a szőnyeget bámulva mesélte élettörténetét.

– Kettő főzetet készítek – mondta, miután visszatért. – Kicsit költségesebb megoldás, de sokkal hatékonyabb.

– Ahogyan jónak látja – felelte Géza lemondóan.

Mindig felzaklatta, ha Krisztináról beszélt.

Griselda először egy körülbelül másfél decis üvegcsét töltött meg különböző folyadékok elegyével.

– Ezt igya meg, aranyom, mielőtt meglátogatja a hölgyet. Fél órával előtte, akkor a leghatásosabb. Most pedig megcsináljuk a bájitalok bájitalát.

Madam Griselda egy koromfekete üveget vett elő, melynek a tetején fehér csík húzódott.

– Azért ilyen sötét, mert a fénytől megváltozik a főzet. Nagyon kényes italról van szó, vigyázni kell vele. A fekete szín azonban nincs jótékony hatással a szerelmi varázslatokra, ezért a fehér csík a tetején. Már az is elég lesz, ha Krisztina hozzáér.

– Bámulatos – csodálkozott Géza.

Madam Griselda füstölőt gyújtott, majd a bájital minden hozzávalóját gondosan a gomolygó füst fölé tartotta. Mikor befejezte, beleaprította Krisztina fényképét, az üveg oldalára pedig egy piros és egy kék vezetéket ragasztott.

– A piros Krisztinát, a kék magát jelképezi, aranyom. Elég, ha csak egy pillanatra egyszerre érnek hozzá.

Géza határtalan boldogsággal fizette ki a nyolcvanezer forintot, búcsúzóul még át is ölelte az asszonyt. Madam Griselda az ajtóig kísérte, majd felkészült a következő vendége fogadására. Hajdú Géza érkezett hozzá, akit valójában Józsefnek hívtak. Vele keverte össze Gézát.

 

Másnap reggel a Józsefnek álcázott Géza vidáman lépdelt a negyvenkilences villamos megállója felé. Miután leült, egy húzásra magába döntötte az első számú italt, nem törődött a megvető tekintetekkel.

Perceken belül kellemes bizsergés járta át, egészen ellazult, arca mosolyra húzódott. Még fél óra, és visszakapom Krisztinát, gondolta. Még fél óra, és a karjaimba zárhatom.

A villamos azonban késett. A maraton miatt a fél várost lezárták, vasárnap reggel ellenére hatalmas forgalom volt a Bartók Béla úton, rengeteg autó rekedt a síneken egy-egy jelzőlámpa körül. A villamosvezető hol csengetett rájuk, hol anyázott, ám végső soron araszolnia kellett.

Géza végtagjai egyre jobban zsibbadtak, ráadásul szabályosan forgott vele a világ. Annyi ereje még volt, hogy leszálljon a villamosról, a megállóban azonban nem bírta tartani magát és összeesett. A mentősök hiába próbálkoztak, a férfi eszméletlen maradt, még akkor sem tért magához, amikor a tűzszerészek kiemelték a zsebéből a fekete üveget. Az orvosok Molotov-koktélnak hitték, nem kockáztathattak.

Négy napon át küzdöttek, hogy Géza életben maradjon. Már épp lemondtak róla, amikor váratlanul felébredt.

A pulzus rendben, a vérnyomás kitűnő, mintha csak hosszan aludt volna.

– Jól érzi magát, Géza?

– Igen. Hogy kerültem ide?

Az orvos röviden elmondta, már amennyit tudott. Géza minden szavára figyelt, úgy hallgatta a történetet, mint amikor egy óvodás először hallja élete legizgalmasabb meséjét. Mikor az orvos befejezte a mondanivalót, feltett néhány kérdést.

– Mi volt abban a fekete üvegben?

– Nem tudom, hogy kerülhetett hozzám. Unicumot szokás tölteni bele, de én már tíz éve egy kortyot sem iszom.

– Hát, nem úgy nézett ki, amikor behozták. Mit keresett a Bartók Béla úton?

– Fogalmam sincs. Az utolsó emlékem az, hogy előző este lefeküdtem aludni.

– Lakik a környéken ismerőse?

– Nem. Senki.

Gézának – az összes régi emlékéhez hasonlóan – soha többé nem jutott eszébe Krisztina.